A tudós biztosra vette, hogy előbb-utóbb megfejti a létezés titkát; biztosra vette, hogy csak idő kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia.
Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett.
- Gyönyörű! - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította, és elvitte haza, hogy megvizsgálja. Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt, ami oly széppé tette. Értetlenül állt a széttépett virág fölött.
- Egy nap ez a titok is ki fog derülni, erre a kérdésre is választ fogunk találni. Talán éppen én leszek az, aki megteszi ezt a felfedezést!
Ugyanazon a napon egy művész is végigment ugyanazon az ösvényen, és ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Letépte, hazavitte, beállította egy vázába, és nekiállt, hogy lefesse. Miközben festett, a rózsa elhervadt és elpusztult. A művész értetlenül rázta meg a fejét.
- Se szavakkal, se ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szépséget. Talán egy nap valaki majd megfejti a titkot, mitől ilyen szépek a virágok... A képem is szép, de közel sem olyan gyönyörű, mint a rózsa volt!
Ugyanazon a napon egy szerzetes is végigment ugyanazon az ösvényen, és ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Leült mellé, beszívta az illatát, elgyönyörködött benne, és úgy belemerült a szépségébe, hogy el is feledkezett arról, hol van. Végül mosolyogva felállt és elsétált. Később elmesélte az esetet az egyik barátjának.
- És mire sikerült rájönnöd? - kérdezte a barát.
- Arra, hogy a létet át kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni, és ünnepelni kell, és sosem szabad kísérletet tenni arra, hogy megismerjük a részleteit. Nézz csak! - mutatott körbe a kertben. - Nézz és láss, és fogadj el mindent olyannak, amilyen!
Tényleg nem tudjuk, hogy miért szép a rózsa?
Dehogynem, mi tettük azzá. Világszerte rengeteg vállalkozás foglalkozik rózsanemesítéssel, akik keresztezés, mutációtenyésztés és modern biotechnológiai módszerek segítségével tökéletesítik a különböző rózsafajtákat, hogy egyre szebb, illatosabb, ellenállóbb virágokat élvezhessünk. A boltban kapható rózsákat azért találjuk szépnek, mert minél szebbnek találtunk egy rózsát, annál nagyobb esélye volt, hogy termék lesz belőle. Ezeket a növényeket hatalmas rózsaültetvényeken tenyésztik, hogy kielégíthessék a világ rózsaigényét. A modern tudomány nélkül a jelenleg ismert rózsák nagy része nem létezne, és ami igen, abból viszont nem lenne elég, hogy mindenki olyan mértékben élvezhesse őket, mint napjainkban.
De rózsák voltak a biotechnológia előtt is, nem?
Persze, a rózsákat több évezrede csodáljuk. Amikor nem szándékos nemesítéssel, akkor öntudatlanul módosítottuk kinézetüket, azzal, hogy mindig a legszebb példányokat próbáltuk a környezetünkbe telepíteni, hogy ott is csodálhassuk őket. Ugyanúgy működik ez, mint a kutyák háziasítása vagy az egyre nagyobb termésű növények elterjesztése.
Mi a helyzet a vadvirágokkal? Azokat senki sem nemesítette, mégis szépek.
A virág az esetek többségében valamilyen ehető termést előz meg. Azok az őseink, akiket vonzottak a virágos területek, később bő terméssel találkozhattak, így nagyobb eséllyel adták tovább génjeiket az utókor számára. Evolúciós nyomás nehezedett arra, hogy a virágokat vonzónak találjuk.
Oké, de ha tudjuk is, hogy miért szép, nem jobb, ha csak gyönyörködünk benne?
A tudás semmit sem von le a rózsa szépségének élvezeti értékéből, sőt, akár hozzá is adhat, ha elképzeljük, milyen sok tudattalan, majd tudatos munka kellett ahhoz, hogy évszázadok alatt ilyen gyönyörűvé válhasson. A tudás lehetővé teszi, hogy még szebb és még illatosabb rózsákat hozzunk létre, több emberhez eljuttassuk őket, és megvédjük a különböző kártevőkkel szemben.
És mi a helyzet a művészettel?
A történet némileg csal a művészet kérdésében, hiszen ahhoz, hogy megörökítsük a rózsa szépségét, nem kell elpusztítatunk azt. A művészet célja nem a miértek és a hogyanok megismerése, hanem érzések, gondolatok, a szépség vagy a tudás megörökítése és továbbadása. A művészet segítségével a rózsa szépsége olyan helyeken is élvezhető, ahol a virág amúgy nem élne meg, vagy nem elérhető. A virágok nemesítése is felfogható egyfajta művészetként, amely nélkül nem jöhettek volna létre a ma ismert rózsafajták.
Lehet, hogy a példa nem volt jó, de a történetnek mélyebb mondanivalója is van.
Nem csak ezzel a példával van baj. A szépség és a tudás nem egymás ellentétei. Attól, hogy valaminek értjük a működését, az még nem lesz kevésbé szép. A tudás viszont lehetőséget ad, hogy szebbé tegyük, hogy megőrizzük vagy hogy többen is élvezhessük a szépséget.
A bűvésztrükkök is csak addig élvezetesek, amíg nem tudom, hogy hogyan csinálják.
A bűvésztrükkök átverések, és pont ez bennük a speciális: tudjuk, hogy trükk, csak azt nem, mi a titka. A titok megfejtése legalább akkora élvezet, mint újra és újra meglepődni rajta, és ha senki sem lenne kíváncsi a titkaikra, nem lennének újabb bűvésztrükkök sem. Ha nem szeretnéd megismerni a trükköt, semmi gond. Ám ha elutasítod a tudás létjogosultságát is, és elhiszed, hogy nem trükköket látsz, az végzetes lehet. Például, ha te is megpróbálsz repülni...
Akkor nem is jó, ha átélem a létet, inkább gondolkodni kell?
Semmi baj nincs azzal, ha átéled a létet és közben nem gondolkodsz azon, hogy miért szép vagy kellemes, amit tapasztalsz. Szabadon eldöntheted, hogy mikor szeretnél gondolkodni és mikor nem. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem is szabad gondolkodni, illetve hogy a gondolkodás haszontalan vagy káros lenne. Épp ellenkezőleg: ahogy a fentiekből is látható, a gondolkodás az, aminek például a rózsák igazi szépségét is köszönhetjük.
Ajánlott irodalom: Richard Dawkins - Szivárványbontás
